Ajánlók, vélemények
B. Zsóka
Orsika szenzációs egyéniség. Nagyon becsülöm. Mi minden van ebben a lányban. Úristen, Magdi, hogy bírtad ezt, iszonyat lehetett. Mi mindent csinált nagyon jól, és milyen mélyre zuhant. Nagyon értékes ember.
B. Kati
Szia SárkányOrsolya!
Elmerültem a könyvedben, mint annak rendje és módja. Nagy ajándék nekem, köszönöm. (Éppen egy könyv írásának a közepén vagyok, és a te regényed kapcsán az egyik fejezetete át is írom még ma este. A drogról szóló fejezetet. Köszi!)
Tetszik a stílusod. Azért ilyen sokára felelek csak, mert erre rá kellett szánnom az idot, hogy végigolvassam.
Jó csajszi vagy!
Kati
Buda Béla
Farkas Károlyné vagyok, Buda professzor titkárnõje.
Professzor úr megkapta az Ön levelét és a küldött anyagot. Köszöni. Reméli, hogy sikerül megszervezni a kiadást.
Kérem, küldje el a telefonszámát.
Tisztelettel:
F. Károlyné
Dani
Az Orsi kéziratát még nem olvastam végig, mert a barátnõm kölcsönkérte, de holnap visszakapom és az elsõ dolgom lesz… egyébként meg van õrülve a csaj tõle, mármint, hogy milyen jó!!
D. H. Kati
Sokkolt az, ahogyan hasonlít rám. Izgalmas volt olvasni, de fõleg az elsõ részt. Irodalmi értelemben is az elsõ rész a jobb. Nagyon hatott rám ez a lány. Én is szörnyen ziláltnak éltem meg a saját kamaszkoromat, ugyanazt éltem át. (Lelkileg,.)
A váltását nem érti Orsika, de majd fogja.
A vége habosított, turbósított, ahogyan a mostani életérõl ír, mintha azt akarná bizonyítani, õ aztán nem akárki, különleges valaki. Ezt ki fogja nõni. Kevesebb is elég lenne.
Irtóra tetszik nekem ez a lány.
Szerintem nem segít drogosoknak, nem kellene kiadni. Aki benne van, annak nem segít, nem gyógyító. Mert ami most van, hogy hová vitte, az nem gyógyító. Pont az erõ nincs benne az írásban, ahogyan Orsikában sincs most. Amennyire a te könyved olyan, hogy akit csak érek odaadom, úgy az övé nem segít. Onnantól befejezõdik a történet, ahol abbahagyta a drogot.
Ami Orsikából lesz, az nagyon jó, ez világos, hogy Orsikából valami kiváló lesz, az biztos.
Írtóra tetszik nekem. Nagyon. Szeretnék vele találkozni ha hazajön.
Dr. Polcz Alaine
Nagy élmény volt neki a könyv. Jól ír Orsika. Sok embernek segítene, ez az irodalom ereje, feltétlenül ki kell adni. Sokat töprengett anyun, anyu szerepérõl. Volt, hogy nem értette, még dühös is volt rá. A végére viszont meggyõzõdésévé vált, hogy anyu egészen kivételes elfogadni tudása tette lehetõvé, hogy Orsika megküzdjön a kábítószerrel. Szerinte ez is tanító példa, a szülõi magatartás, Ili fia meghalt, mert õ másképpen csinálta. (Olvastam a könyvét, Ili is csak kezdetben próbálta a fiát jobb útra téríteni, aztán teljesen tehetetlenné vált, rájött, hogy semmit nem tud tenni.)
Dr. Speer Józsefné, pszichológus
Nagy hatással volt rá Orsika írása. Sokat gondolkodott az anyja szerepéről. Nem értette, csodálkozott, haragudott. Végül úgy látja, ez az egészen ritka, határtalan elfogadás és ez a passzivitás együtt tette lehetővé, hogy Orsika kijöjjön. Mert lehetősége volt saját maga lenni.
Más szülő rárepül a gyerekre, hogy megmentse, erőszakkal, de nem lehet megmenteni. Ez az egyetlen út a megmentésre, ahogyan anyu csináltam.
F. Kati
(Anyu elbeszélése:) nagyon megrázta, egyenesen megviselte a történet, szülői szempontból. Szerinte mondhat akárki akármit, a válás nagyon megviseli a gyerekeket. Nem tért magához, nagyon dühös volt Orsikára, szerinte nem volt oka erre, fõleg az ivászat. Velem bõgött, hát mit kell egy édesanyának szenvedni, megvolt mindene, okos volt, szép, mint egy szobor, ház, lakás, iskola. Én nem is evilági vagyok, egy szent.
Az a végtelen szabadságvágy, és nem szereti önmagát. Ebben a kettõben hasonlítanak (Kati Orsika). Fékezhetetlen…Benne vagyok én is a történetben, túl nagy szabadságot adtam.
Írjon Orsika, bár nincs írói vénája.
És a legszörnyûbb, hogy nincs vége, még nincs vége a történetnek!
2. beszélgetés: Edut meg tudná ölni, Orsikára is rettentõ dühös, az ivászat miatt, mert ott volt a nagy baj. Szerinte én a 10 év alatt az életemet és véremet adtam, emberfeletti módon helyt álltam. Fájlalja, hogy a drogos idõben hogy nem vett észre semmit rajtam, de 5-6 évvel ezelõtt én Bendzsóztam inkább, mint a Kódexpressben dolgoztam. Késõbbi idõkrõl is úgy beszélt, hogy mit össze dolgoztunk, küzdöttünk Gyurival, meg mennyi dolgom volt, kötelezettségem, kis gyerekek, nagy gyerekek és utólsó erõnkig mindent beleadtunk mindenbe, és akkor közben Orsika meg így élt, micsoda szörnyûség. Még hogy nekem van bûntudatom, micsoda hülyeség, hát mit lehetett volna tenni azon felül, amiket megpróbáltunk?
A F. Kati valahogyan anyai oldalról érezte át jobban, talán mert engem ismer jobban, vagy nem tudom. Olyanokat mondott, hogy “hogy mit kell egy anyának szenvedni, hát ez egy keresztre feszítés valósággal, és milyen az élet, hiába, hogy szép vagy, mint egy szobor, különösen okos, lehetõségeid vannak, iskoláztatás, lakás, stb, és mégsem tudsz élni és örülni ezeknek a lehetõségeknek, milyen szomorú ez. Az egészet nagyon megrendítõnek találta, sokszor sírt is rajta, de érdekes módon csak részben a te szenvedéseiden, inkább valahogyan az én helyembe bújt és az rendítette meg jobban. Nagyon olvasmányosnak és izgalmasnak találta az írást amúgy. Azt is mondta, hogy csak sajnos ennek a történetnek nincs vége, hiszen nem találsz társra, nem vagy most sem elég jól. Ja é s hogy igazából az ivás volt az igazi hiba, vagy baj.
Sz. Gábor
(Anyu elbeszélése:) Egy Gábor nevû férfi, aki az AKG-ban tanít, azt mondta, az utóbbi évek legnagyobb könyvélménye, a gyomrában érezte a feszültséget végig. Szerinte mindenkinek el kellene olvasni, de az õ iskolájában feltétlenül szeretné.
Egy jogász csaj szerint minden szülõnek el kellene olvasnia, amikor még kicsi a gyereke. Hogy tudatára ébredjen…
Az elmúlt alkalommal a mentálhigiénés csoporton beszélgettünk és a Gábor elmondta, hogy az utóbbi idõk legnagyobb könyvélménye volt Orsika írása. A csoport végén adtam a két pszichiáternõnek A sárkányos lány-t, mondtam, hogy a nagylányom könyve. Mire a két nõ nagy lelkendezésben tört ki, hogy micsoda család, hiába, akik spirituálisan nagy fejlõdést, nagy feladatokat vállal magára, azokkal nagyon nagy események történnek. Mondták, hogy micsoda egy fantasztikus család, nahát!
Sz. Gábor újraolvasta a könyvet. Megdöbbenti ez a kíméletlen, csontig hatoló õszinteség, amilyen Orsika önmagával.
J. H. Éva
Igen, olvastam Orsika könyvét. Nem “cover to cover”, ahogy angolul mondják, tehát nem az elejétõl a végéig, hanem, mikor megjött a postán, elkezdtem lapozgatni, és órákig nem tudtam letenni. Nagy hatással volt rám. Köszönöm, hogy elküldted, nagyon örülök, hogy megírta, kérlek add át neki a szívbõl jövõ köszönetemet és gratulációmat az erõért és szabadságért, ami benne él.
Most döbbentem rá, hogy mi mindent végigcsináltál vele! Arra gondolok, micsoda elfogadás és szeretet élhet Benned, hogy képes voltál-vagy õt támogatni mindenen keresztülÉ most például abban, hogy megjelenhessen ez a könyv!
K. Cili
Nagyon jó, nagyon tetszett, azonnal kiolvastam. El kellene juttatni minden fiatalnak. Olyan helyeken kellene árulni, ahol a fiatalok buliznak, vagy megfordulnak.
Nagyon izgatja a másik nézõpont, anyu is megírhatná, hogyan élte át mindezt.
K. Kata
Orsika könyve nagyon leköt. Emlékszem, hogy Olivér azt mondta, mikor olvasta, hogy milyen sok a párhuzam. Talán valami közös mindannyiunkban van, nem csoda, hogy pont ide sûrûsödtünk össze, mert én is egy csomó párhuzamot látok, mármint a saját életemmel. Ez persze adódhat a könyvet kísérõ AHA-érzésbõl is, ami már eleve jelzi, hogy nem tévedett Orsika, mikor azt írta magáról, hogy bármihez nyúl abban tehetséges.
K. Kata
Orsika könyve úgy szív magába mint egy vákum. Csodálatosan van megírva. Én, aki írok hada között éltem le a fél életemet tudom, mit nem adnának, ha ilyen “könnyedén” tudnának írni. Örökölte a tehetségedet. Nagyon jó könyv, és persze a téma se kutya.
Ha írsz Neki kérlek említsd meg, hogy gratulálok, bár még nem olvastam végig, de az elismerés, és a kalapemelés, már rég megtörtént bennem.
K. Kata
Tegnap fejeztem be Orsika könyvét. Teljesen el vagyok tõle ragadtatva. Olyan szép, erõs, és egyszerû. MIntha ezek a csodálatos dolgok, mind magától értetõdõ hétköznapi események lennének. A befejezés is nagyon tetszett.
Egy csomó minden eszembe jutott közben magamról is. Tudod, az AHA érzés, márpedig ez nagyon fontos egy írásnál.
Mindenképpen szeretném megírni Orsikának is, ezért megkérlek juttasd el hozzá ezt a kis levelemet. Ebbõl Te is láthatod, miket éreztem miután elolvastam az utolsó mondatot is.
Csodálatos lányod van!
Drága Orsi!
Csodálatos a könyved.
Csodállak és szeretettel irígyellek azért a csodálatos útért, amit jársz, és a zsigereimben érzem milyen fantasztikus, erõs és nagyhorderejû élet vár rád.
Boldogsággal tölt el a könyved, és mint minden jó könyv magamhoz is utat talált, magamról is elgondolkodtatott.
Azt hiszem csodálatos dolgokat fogsz még véghez vinni magadért és másokért is.
Mélyen jövõ szeretettel kívánom Neked mindazoknak a szépségeknek és különlegességeknek a fokozását, amelyek a könyvedbõl, a személyiségedbõl sugároznak.
Remélem hamar megtalálod a neked megfelelõ elfoglaltságot és a harmóniát, de miért is reménykednék, biztos vagyok benne, hogy így lesz.
Minden jót kívánok.
Szeretettel: Kata
Hát nem tudom Magdi. Talán a P. Jánosnak nõnek kellet volna születni ahhoz, hogy mindez “aha” élményt nyújtson neki, vagy fiatalabbnak, akit szintén megkísértett valamilyen szenvedélybetegség, vagy a barátai között volt sok, akik beleestek. Nekem is, Olivérnek is mondott valamit. Az tény, hogy nagyon személyes, de éppen ez az ereje. Semmi estre sem gondolnék semmiféle narkósokat elõ, utó, vagy benne lévõ állapotban célcsoportnak. Inkább olvasókra gondolnék, lányokra, nõkre, fiatalokra, szülõkre. Hirtelen eszembe ötlött valami irodalmi keret, hogy ne legyen ennyire visszaemlékezés szerû, ami talán furcsa ebben a korban, de elvetettem. Szerintem az hamis lenne. Nem tudom, talán mégegyszer el kéne olvasnom szerkesztõi szemmel és nem olvasóival. Ismétlem, mint olvasónak nekem bejött. Szerintem az a baj, hogy azoktól az írásoktól, amiket lejött narkósok írtak, vagy valaki aktív narkós beszámolóit lejegyezve adott ki, mindenki hatalmas, izgalmas, megdöbbentõ, irritáló, gusztustalan titkokat várnak, amelyek nevetségessége ezek fölé az emberek fölé emeli õket, vagy titokzatosságának megismerésétõl úgy érzik, hogy már õk is tudnak errõl valamit stb. Mindezt persze nem a Pilling Jánosra értem, csak régen ez volt a helyzet. Hû de izgi! Mostanra viszont megváltozott a helyzet. Ez már annyira valóságos része az életünknek, hogy nincs mit misztifikálni rajta, a misztériuma pont korunk emberének kétségbeesettségében, útkeresésében, szellemiségében, a fiatalok vad-érzékenységében rejlik. Én szeretem, de lehet, hogy tényleg át kéne egyszer olvasnom úgy, mintha egy szerkesztõ lennék. Néha egész apró változtatások, húzások vagy bõvítések megdöbbentõen kiélesítik a mondani valót, fokozzák a hatást, bár semmi képpen sem tenne jót ennek a tiszta fejû, õszinte írásnak a hatásvadászat.
Bocs, hogy ilyen hosszú voltam.
Puszi: Kata
K. Erika
(Anyu elbeszélése:) 70-80-90 %-ban én vagyok a felelõs, amiért Orsika ide jutott. Ez az elképesztõen engedékeny nevelés következménye, Hogy lehet, hogy ennyire lazán fogni egy gyereket, meg hogy lehet, hogy észre sem vettem semmit, az elején, amikor ivott. Jól el kellett volna verni, bezárni, megbüntetni. Szigorral, következetességgel nevelni. Mi az, hogy nem jön haza a Balatonról? Ha egyszer a szülõ azt akarja. Be kellett volna ráncigálni a hajánál fogva a kocsiba. Õt az anyja még 18 évesen sem engedte discóba. Meg otthon kellett lennie 10 órára. Egyszer megszökött, egy macit fektetett az ágyába, de lebukott. hazament úgy elverte az anyja, hogy majd a fogát verte ki.
Én meg,teljesen egy megengedõ nevelés, meg szabadság, hát ennek nem lehet jó vége, láthatom az eredményét. Meg a totális jóhiszemûség, látja, ilyen vagyok, mindenrõl és mindenkirõl csak jót, el is tudja képzelni, hogy amikor lementem a Balatonra és beléptem a szobába, akkor ott volt a szipus zacskó, nyilván lekapták a fejükrõl. Én meg ránéztem és annak láttam ami, egy nylon zacskónak. Õ meg odament volna, felemelte volna és beleszagolt volna.
És mit sem változtam, látja, hogy most is milyen vagyok, a gyerekek azt csinálnak amit akarnak, képtelen vagyok egy nemet kimondani, a gyerekeim csak a nagy elfogadásban, nagy szeretetben, békében, azt sem tudják milyen a világ, milyen nehézségek vannak, csak lubickolnak a jólétben és a nagy elfogadásban. Jó lesz ha vigyázunk, mert valahogyan azt látja, mi Gyurival mintha nem is evilági emberek lennénk, olyan jótét lelkek vagyunk, nem lesz ennek jó vége. A Sára írásán is látszik, milyen elvarázsolt világban él.
Marcellina
Nagyon tartalmas, nagyon gazdag és nagyon fontos írás ez. Egyfajta beavatódás-élmény hiteles leírásának érzem. Azért is, mert a képei is archetipikusak. Sok minden eszembe jutott: zsoltártöredékek (pl. a De Profundis részletei “Be vagyok zárva,és nem tudok kimenni, szemem elsorvad a kíntól”), Avilai Szent Teréz könyve a belsõ várkastélyról, annak termeirõl, a Kékszakállú herceg vára, Babits-sorok stb. Meg egy nagyon személyes élmény abból az idõbõl, amikor néhány éve péntekenként Zsámbékon tanítottam, és ebédszünetben felmentem a romtemplomhoz (afféle Golgota-járás volt), és ráéreztem, hogy az az igazi templom, mert a falai kijelölik a szakrális teret, de nem takarja el semmi az Eget.
Örömmel ismerném meg Orsikádat.
Szeretettel: Marcellina
Máskor:
Elolvastam a kéziratot. Nagyon gyötrelmes volt. Úgy éreztem magam, mint kamaszkoromban a Bûn és bûnhõdés olvasása közben, szinte égette a kezemet a könyv, nagyon hamar túl akartam lenni rajta. Ijesztõeket álmodtam, és napközben a tanítási órák szüneteiben (8 órám van ilyenkor) sem tudtam szabadulni. Idõ kell az emésztésre és a saját reakcióm rétegeinek feltárására, megértésére. Ezért most inkább csak azt írom le, hogy valahogy az az érzésem támadt: Hessét lenne jó olvasnia az ifjú szerzõnek (ha még nem tette), tõle is leginkább a Nárcisz és Goldmund c. regényt, persze a többi is nagyon jó (a Sziddhártha – nem biztos, hogy így írják -, Buddha életérõl szól, Az üveggyöngyjáték, ami igazán “bachos” (Annám is odavan Bachért) stb.) Majd írok még, ha tudok.
P. Ági
Szia!
Engem P. Áginak hívnak és nem ismerjük egymást személyesen azt hiszem,bár én láttam már rólad fotót is, meg egyébként is rengeteg láthatatlan és látható szál fûz hozzád.
Könyved szereplõinek egy tetemes részét is ismerem. De most nem ez a lényeg, hanem a KÖNYV!
Elég sokmindent olvastam már, ebben a témában is de ilyet még sosem.
EGYSZERÛEN EGY FANTASZTIKUS LÁNY VAGY és kész.
Szóval:
Kezdetek: Az elsõ pár oldalon alapos önismeretet gyakorolsz visszapillantó tükröddel, pontosan nyomon követed és bizonyítod, hogy nem abból lesz anyagos, akit nem szeretnek a szülei, aki csúnya, aki rossz eleve, aki
….
Közepek: Hát rendesen belehúztál, folyton arra gondoltam közben, hogy mennyire tetü lassú a kamaszkor és mennyire kell ütni vágni magát az embernek, ahhoz, hogy végre történjen valami, pasi, szerelem, barátok,
bulik… Igen ez nekünk tényleg ilyen úgy látszik, lassú nagyon lassú. A szüleink el nem tudom képzelni miért gondolták, hogy az õ gyerekkoruk, kamaszkoruk, nem felülmúlható, pláne a nagyszüleinkké. Pedig az is mozgalmas volt, kis deportálás, gettózás jobb esetben, bújkálás, szüleinknek jött a forradalom, rettegés, bújkálás menekülés, tiltás, lázadás…
Nekünk ezek helyett jött valami más, már annak akinek, sokaknak nem.
Végek: Szerintem tök jól vagy, persze megint kicsit be vannak lassúlva a dolgok, erre jó a suli, meg a nem szeretem munka is kell, sok tapasztalat, de még csak most jön a veleje, elhiszed???
Írtó jól is írsz, õszíntén, kedvesen és közben a hideg futkosott a hátamon, attól a nyugalomtól, ahogy sorsodat sorolod, az adagokat, mennyiségeket, hatásokat, abortuszokat, a mindenedet és nyoma nincs a hülye jaj de megbántam címû dolognak. Ez egy hosszú út és a tiéd.
Egyszerûen nincs türelmem fogalmazni, legszívesebben azonnal odarepülnék, megölelnélek és csak hallgatnék, aztán ahogy magamat ismerem dumálnánk és aztán tudnék higgadtan jól írni, ami nekem is kenyerem, de most egyszerûen képtelen vagyok. Napok óta várom, tervezgetem, hogy itt ülök és csak írok és írok neked akit ismeretlenül ismerlek.
P. Ági férje, Gergõ viszolygott a könyvtõl, nem akarta elolvasni, most meg szeretne egy csomót és minden barátjának, ismerõsének odaadni.
P. János
Elolvastam a Sárkányos lány címû írást. (Már régebben, csak még nem volt idõm visszajelezni.)
Az az igazság, hogy nekem nem tetszett túlságosan. Nem tudom, hogy kik lehetnének ennek az írásnak a “célcsoportjai”. Drogprevencióra szerintem nem a legjobb – nekem leginkább a “hû de vagány voltam, voltak ezzel bajok, de nekem jó volt így” üzenet jön át. Logikailag egy hasonló írás érdekes lehetne a droghasználókkal foglalkozóknak – ebben az írásban azonban az események (érzelmi, kapcsolati, szociális stb.) hátterérõl nem sok mindent lehet olvasni.
Lehet, hogy ezt szakemberek másként látnák (a közelmúltban egy drogosokkal foglalkozó pszichiáter mondta nekem, hogy a legtöbb drogos nem tudja, hogy miért kezdte el, s azt sem tudja, hogy pontosan miért is hagyta abba – ha abbahagyja egyáltalán) – mindenestre én nem éreztem az elolvasása után semmiféle “aha” élményt, nem éreztem azt, hogy most valamivel gazdagodtam volna.
Szívesebben írtam volna lelkes, méltató szavakat, de az most nem lenne õszinte – bocs érte.
T. Tünde
T. Tünde egészen más dolgokat mondott.
Azonnal elolvasta és határozottan tetszik neki, mint írás, meg a tartalom. Nagyon mély érzéseket ébresztõ könyv, és izgalmas és olvasmányos. Azt érzi azonban, hogy a második részben sem tudtál a fájdalmaid mélyére menni, mintha egy kicsit kivülálló hûvösségével mesélnél az egészrõl. Jó lenne, ha képes lennél még jobbon elmerülni, feltárni az érzéseidet, akár egy harmadik részben sikerülhetne. Ez neked lenne elsõsorban fontos, de azoknak az olvasóknak, akik hasonló sorsúak, szülõknek, gyerekeknek, akkor tudnál segíteni jobban, ha átérezhetnék teljesen, mélyen.
Szerinte a drogozás okának egy dolgot jelöltél meg, hogy kerested a létezésünk értelmét, és ezekre a gyötrõ kérdésekre nem kaptál választ és ezért, de van ennek más oka is, pszichológiai oka, amit nem tártál fel. Azt is mondta, mintha nem tudnál, akarnál haragudni rám, meg Gyurira, pedig mintha lenne miért. És hogy azért talán, mert nem racionális okod lenne a haragra, ezt jól tudod te is, így aztán elnyomod a haragodat, de amikor Gyuri megjelent a színen, örülhettél és akár kívánhattad nekem szívbõl is, hogy sikerüljön, ugyanakkor ez az én elvesztésemnek a tragédiája is lehetett egyúttal, ami nem egy racionális dolog, de nagyon erõs és fájdalmas tud lenni. Azért is jutott eszébe, mert arról sokat írtál, hogyan trónfosztott Gergõ a születésével, de éppenhogy megemlíted Gyuri színre lépését.
Azt mondta még, hogy azt mondod, két utat látsz egy apai modellt és egy anyai modellt, a kettõ között vacilálsz, hogy merre menj. De mivel engem idealizálsz, ha arra akarnál menni, annak nem tudsz megfelelni, merthogy nem is lehet egy idealizált személynek megfelelni.
Tünde úgy látja, nyilvánvaló, hogy te egy gyógyító lélek vagy, de ehhez meg kellene oldanod a problémádat, illetve ez életed végéig tart, de a nagyját. Éspedig kellene valami terápia neked, amin keresztülmenve és tanulva is gyógyítóvá válhatnál. Van valami amirõl egyszer már beszélt, és amerikában is él valami pasi, akinél tanulhatnál. Van egy könyv, valmi kapcsoltfüggõség, drogfüggõség, alkoholfüggõség címmel, amely arról szól, hogy az emberek majd mindannyian valamelyik függõségben szenvednek. Ezeket a függõségeket nem lehet megszüntetni csak úgy, ha megtalálják a mélyen az okokat. Szerinte neked nincs még megtalálva, te még most is függõ vagy (nem abban az értelemben, hogy kábítószeres, csak éppen most nagy akaraterõvel abbahagytad).
Az elõbb pedig hívott TÜNDE, az egyik fia olvasta a könyved és azt mondta, ezzel a lánnyal szeretne legalább egyszer találkozni!
Tünde azt mondta, kellene neked egy rendes pszichológus, aki spirituálisan fejlett lélek, fejlettebb mint te, azért sem sikerült neked eddig senkivel, mert rosszabbak voltak nálad, mert szerinte te egy nagy lélek vagy, sokra hivatott, sok bölcsesség van benned. és nõnek kellene lennie a segítõnek, mert ne zavarjon bele férfi-nõ érzelmek.
Azt mondta még, hogy a sorsod okai lehetnek az apa személye, mert nem csak örökletesen, hanem energertikailag is hozunk le mintákat a szülõktõl. Másik ok a veszteségek, a válás, az én férjhez menésem. Harmadik pedig, hogy én nem tudtam eléggé kimutatni a szeretetemet, ahogyan te igényelted volna.
De végül és ez nagyon fontos, kb. fele hozott karma az életünkbe, a többi lehet csak a környezet,, szülõk, vagy még annyi sem, mert te feltehetõen egy nagy lélek vagy aki maga vállalta mindezeket magára.
A. Tivadar
Nagyon tetszik, igazán! Jó íráskészséget örökölt, nem vitás, tud élni vele. Bizonyára javítottak a szövegén itt-ott, benne hagytak néhány eredeti hibát, de mindenképpen látszik, eredeti mû. Képet adott az egész eddigi életpályáról, sokszor azon kaptam magam, irigylem, mennyi minden kimaradt az én életembõl, amit õ megélhetett…. De ha tovább írom soraimat, már azt írom, amit a GONDOLATOK c.saját elemzésemben már leírtam, és még most is jutnak eszembe újabb gondolatok, amiket az elõzõkhöz írok (amit hátha egyszer odaadok olvasni). A két generációval fiatalabb, unokám-korabeli hölgy személyiség-fejlõdése tehát ugyancsak foglalkoztat, hiszen ilyen remek formában és õszinteséggel megírt vagy elmondott életrajzra én már nemigen számíthatok mostanában.
Ha megkapná az én “Gondolataimat” (amelyek jelenlegi állapotukban kusza és össze-vissza gondolatok, és az övéhez hasonlóan inkább csak az én személyes vallomásaim, és ez minek érdekelné õt), és egyszer unalmában elolvasná, nem segítene, nem változtatna rajta, mert
-önálló és makacs személyiség, nem törõdik azzal, kinek mi a véleménye róla, akkor miért pont az
enyémmel törõdne;
-nagyon jól ismeri önmagát, az általa leírt önértékelése bámulatosan tökéletes, nem sok újat tudnék adni. Legfeljebb a miértekre, hogy miért lett olyan, amilyen, arra tudnék valamiféle tudálékos magyarázatot adni a magam módján, önmagamból és tapasztalataimból kiindulva, ami egyáltalán nem is biztos, hogy találó lenne.
Magdikám és Orsika, nagyon szépen köszönöm, hogy elküldtétek a Sárkányos lány élettörténetét, nagy élmény volt!. Sok önvallomást hallottam és olvastam már, de ez meghatott, és sok szempontból új volt. Nemcsak érdekes olvasmány, sokat tanultam is belõle. Egyébként: írónõje, ha túléli a jelent, és van, és lesz a jövõben némi szerencséje, kiküzdi magának azt az életpályát, amire ötven év múlva azt mondja majd: “Ez jó mulatság, emberhez méltó munka volt.”
Újságírónõ
Szia Magdi, nagyon jól szórakoztam a karácsonyi üdvözleten!
Megkaptam postán is a könyvecskét és nagyon érdekesnek, megdöbbentõnek, elgondolkodtatónak találom. (Téged is megismertelek kicsit jobban belõle.)
Még nem biztos, de nagyon valószínû, hogy a drogozással kapcsolatban össszeállítok egy kötetre való beszélgetést. (Olyan ifjak mesélnek, akik leálltak már a szerrõl.)
Nagyon szeretném beletenni a lányod írását, illetve részeket belõle. Név nélkül, vagy B., vagy Bori, ahogy gondolja. Ha egyáltalán beleegyezik.
Szeretném, mert nehéz ilyen önmagát nyíltan vállaló “gyereket” találni.
Azt hiszem, meg kéne kérdezni tõle.
Újságírónõ (Nõk Lapja)
Ja, a Nõk Lapjás újságíró is elolvasta a könyvedet, azt mondta soha nem olvasott ehhez hasonlót sem, nagyon tetszett neki és ha hazajönnél csinálna veled is egy interjút. Azt mondta még érdekesebb volt a drog befejezése utáni életed, a megkapaszkodásod, a jelenlegi küzdelmeid.
Feldmár András
Ma reggel elolvastam a könyvedet magyarul is, angolul is.
Nagyon meghatódtam, a részletek, az õszinteség, a szellem, a fájdalom, a remény, az egész nagyon megérintett. Köszönöm. Remélem sokan fogják olvasni, mikor lesz kész? Mennyi benne a valóság? 1OO %? Nem mint ha az fontos lenne, de engem érdekel.
Feldmár András ajánlása
“Borika problémája nem az, hogy szenvedélybeteg volt. Inkább az, hogy valódi, saját létezésének a kibontakozása megakadt, félbeszakadt. Az alkalmazkodás (jó lány) és a lázadás, ellenállás, engedetlenség (rossz lány) mind a reakció különbözõ formái. Bori, én azt hiszem, még most is keresi valódi, autentikus vágyait. Egyre kevésbbé érdekli, hogy õ jó-e, vagy rossz. Önmaga szeretne lenni. A Vár is errõl szól: ha minden szétfolyik és felenged, akkor el lehet dönteni, hogy mihez kezd az ember. Nincs semmiféle küldetés, értelem, cél, törvény, szabály, feladat, hát elég nagy a szabadság, hogy úgy éljen az ember, ahogy akar. Ha minden szétfolyik az nagyon jó, csak vigyázni kell, hogy ne élvezze az ember túlságosan, hogy ebbe se kapaszkodjon bele, ahogyan semmibe. Nem kell boldognak lenni. Csak élni kell. Bori nem kíméli önmagát, és ha szégyenkezik, akkor is õszinte. Én ezért ajánlom a könyvet.”
………………………….
http://www.hotdog.hu/user_prof.hot?user_id=647899
Életemben két könyvet olvastam ki ez a Két Lotti és a Buzai Borbála:Sárkányos lány volt! És nem is olvasok tovább mert ettõl nincs jobb könyv!!!
http://www.soundhead.hu/forum/viewtopic.php?f=2&t=504&start=750
Dátum: 2004. december 4. 13:48
B. Borbála-Sárkányos lány
Egy csajszi élettörténete, bulizgatásai, züllése és fellendülése…
Inkább lányok figyelmébe ajánlanám Nekem nagyon tetszett alig bírtam letenni, de lehet azért mert hasonlított Rám a fõszereplõ
http://www.anonymusegyesulet.hu/szervezet/irodalom.htm
http://szoma.blogter.hu/52819/utos_elmenyek
http://ordogkeringo.blog.hu/2008/06/
http://www.ld50.hu/users/-Barbara-
http://zsuzstyinyo.freeblog.hu/archives/2009/03/
“Aztán vissza órára… Drogprev óránk volt, ahol leadatam A Sárkányos lány c. könyv rövid elemzését végre! Ez is kipipálva 
El sem hiszem 
:D:D”
http://www.hotdog.hu/user_prof.hot?user_id=985736
hoffman gizi válasz | megnéz 2009.05.10 09:54:21 © (4106)
Neked állásbörzékre kell akkor járnod!
Ha jól emlékszem, ott volt is már sikerélményed, amikor elmentél kíváncsiskodni. Én is voltam két ilyen állásbörzén a Mûegyetemen, meg a Syma csarnokban. Megállapítottam, hogy nem engem keresnek ott. ))
Errõl jut eszembe a Sárkányos lány. Olyan jót nevettem, amikor Orsi írta, hogy vki mondta neki, hogy az önéletrajza nem eladható multiknál. Meg hogy neki vmi kisebb cégnél kellene egy “kreatív csapatban” dolgoznia. Úgy örültem, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek borsódzik a háta a “kreatív csapatoktól” ))
http://www.hotdog.hu/user_prof.hot?user_id=418021
http://tek.bke.hu/multi/7_drog.pdf
http://www.hotdog.hu/user_prof.hot?user_id=17845
http://www.blogger.com/profile/09559355271473446845
http://www.hotdog.hu/user_prof.hot?user_id=156925
http://zizou-dori.hi5.com/friend/p213789774–Nagyfuzsi–html
http://hu.netlog.com/cserna_orsolya/extra
könyvben elemzés:
http://www.kriminologiaitdk.hu/read/books/gedeon_racz_recenzio.htm
http://www.oszk.hu/mnb/mnbkb_pdf/2004/09/fuzet.pdf
http://www.150koncert.com/2008_02_01_archive.html
vasárnap (október 29.)
[20:24] Sárkányoslány
Átküldte Koncz Orsi mailben a két könyvét, beleolvastam, nagyon súlyos… magávalragadó, kemény és õszinte.. nem kíméli az olvasót, szeretem az ilyet.. jó olvasni, bár iszonyatos sztorik vannak benne.. lány létére hogy miket mûvelt, elképesztõ.. hogy ebbõl hogy tudot kijönni azt végképp nemértem.. ?.. asszem elolvasom mindkettõt majd…
http://www.elle.hu/article.php?id=1627
http://www.harmonet.hu/cikk.php?rovat=253&alrovat=254&cikkid=8574
http://www.marieclaire.hu/vallomas/koncz_orsi/397/
http://richardcourant.blogspot.com/feeds/posts/default
Koncz Orsolya – Hullámvasút
2006. november 20., 11:45:10 | John Milton
Koncz Orsolya olyan gyerek volt, mint amilyenről a legtöbb szülő álmodik: szép, okos és sikeres. Már majdnem tökéletes. De csak majdnem. Mert hiába kapta a dicséreteket, a jobbnál jobb osztályzatokat, hiába keresték kegyét az iskolatársai, az irigyelt gyereket szomorúság gyötörte. Hatévesen az élet értelmét kereste, és mivel nem talált választ kérdéseire, egyre jobban, egyre mélyebben merült el a depresszióban. Senki sem hitte azt, hogy beteg, egyszerűen csak azt mondták rá, hogy “komoly gyerek.” Amikor 13 évesen megitta az első felesét, majd néhány évvel később elindult az első kábítószeres utazására, már nem tudták megállítani. Felült a hullámvasútra, és hét éven keresztül száguldott, zuhant, egyik hullámvölgyből a másikba.
Koncz Orsolya: – Hogy abba tudjam hagyni a drogozást, ahhoz elég volt azt a folyamatot látnom, hogy én hatévesen, elkezdtem félni a haláltól, megkérdeztem anyut, a négyéves öcsémét, hogy nekik mi a véleményük. Nem kaptam kielégítő választ, illetve, hát csak annyit, hogy ugyanolyan, mint mielőtt megszülettünk volna. Erre felmerült a többi szokásos kérdés, hogy “De, hogyha meghalunk, akkor miért élünk? És akkor mi ennek az egésznek a célja és értelme?” és utána én minden este órákig nem tudtam elaludni, egyrészt féltem, rettegtem a haláltól, másrészt pedig gondolkodtam ezeken, de hát akkor mi az értelme az egésznek? És ez átfordult egy csúnya depresszióba, aminek a tünete lett az ivás, és aztán a drogozás, és amikor azt vettem észre, hogy most nincs több kérdésem, akkor az egy megvilágosodásszerű állapot volt. Ma már tudom, hogy az életet a szépségével és a fájdalmával együtt kell elfogadni, és hogy az elfogadás a kulcs, nem feltétlenül kérdések és válaszok közti folyamatos hánykolódás. Onnantól fogva nem volt szükség a drogokra, és ez így is van tíz éve.
Koncz Orsolya ma már felnőtt nő, harmincéves. Ma is gyötrik depresszív rohamok, de már jobban tudja kezelni problémáit, mint gyerekként. Viharos múltjáról először három évvel ezelőtt írt könyvet, most pedig itt van a folytatás, a Hullámvasút című könyv.
Még nincs hozzászólás
Jump to comment form | comment rss [?] | trackback uri [?]