A pozitív gondolkodásról – To: Balogh Béla, Cc: E. :)

Azt gondolom, hogy meglehetősen kevés.
Amikor úgy nősz föl, hogy apád iszik, ver, veri anyukádat, a nagymamádat, te 15 éves korodban felállsz ellene, aztán eljössz, azóta dolgozol, támogatod anyukádat, aki most már beteg is, de még mindig vissza-visszamegy apádhoz, és teljesen egyedül vagy a problémáiddal, akkor az első és legfontosabb, hogy elhidd, nem veled van a baj. Ne olvasgass a depresszióról, a személyiségzavarokról, nem te vagy az, akivel baj van, akkor sem, ha magadra ismersz bennük és akkor sem, ha mindenki szembe jön veled. Azért, mert egyedül vagy, mert elhagyva állsz szemben az egész környezeteddel, az még nem jelenti azt, hogy benned van a hiba. A depressziód, a függőséged, az öndestrukciód egy reakció: jogos – bár nem a legmegfelelőbb – válasz az életkörülményeidre.
Ha ezt elhitted, a következő legfontosabb, hogy szívós, módszeres munkával változtass a körülményeiden. Évekbe fog telni, de muszáj kiszállni, ha nem önmagadat akarod egy életen át bántani.
Végül, ha ez megvan, ha az utadat járod és a helyeden vagy, és reggel nem süt a nap, akkor vedd elő a pozitív gondolkodást és mondd azt, hogy „de süt a nap”.